A gyalom és Isten országának fajai

 

"Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, a mely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemenczébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Monda nékik Jézus: Megértettétek-é mindezeket? Mondának néki: Megértettük Uram. Ő pedig monda nékik: Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából. "    Mt 13,47-52

 

Szeretett testvéreim!

Az elmúlt héten  Máté evangéliuma 13 részéből Isten országáról prédikáltam, amikor a  búza és a konkoly példázata alapján beszéltem Isten országáról.  Ezen a vasárnapon  szintén Máté evangéliuma 13 részéből olvastam fel az evangélumi alapgondolatot , amikor  Isten országáról beszélek a tengerbe kivetett háló példázata alapján.

Mind az előző vasárnap mind pedig ennek a vasárnapnak a témája az Isten országának az igazságossága. A búza és a konkoly példázatában az igazságosság az aratás motívumában jelenik meg. Azaz a búza és a konkoly magokat az aratáskor külön választják, a konkolyt elégetik és a búzát a csűrbe gyűjtik be. A mai vasárnap az isteni igazságosság ott található ahol a halászok a jó fajtákat edénybe gyűjtötték és a hitványakat pedig a tüzes kemencébe elégetik. Tehát a jók és a rosszak külön választása jelenti az isteni igazságosságot, olyképpen, hogy a jókat megtartják a rosszakat pedig elégetik. Az elégetés, mint a megsemmisítő ítélet jelenik meg mindkét példázatban. A konkolyra, a hitványságra nincs szükség egy estben sem.

Az első példázatban nem az ellenséget égetik el, hanem az ellenségnek a gonoszságát, azaz a konkolyt semmisíti meg. A második példázatban viszont magát a hitványságot, és nem a hitványság rossz következményét égetik el. A búzát és a konkolyt maguk az emberek választják szét egymástól és égetik el a konkolyt. A tengerbe vetett háló esetében pedig miután a halászok szétválasztják a jó fajtát  a hitványoktól, az érthetőség miatt olvassuk, hogy hasonlóképpen választják külön az igazakat és a gonoszokat. Amíg a hitványakat a halászok kihányták és nem törődtek velük, vagy nem volt hatalmuk fölöttük , addig az angyalok ezeket a gonoszokat a tüzes kemencébe vetik és elégetik.

A rossz és a jó közötti különbség és az ehhez való megfelelő viszonyulás az igaz és a gonosz, végső soron az igazságosság  kérdését veti fel Jézus a példázatokban.  A példázatoknak sok irányú mondanivalója mellett, egyik világos üzenete, az, hogy nem lehet belenyugodni az igazságosság győzedelmeskedik.  Szükség van az igazságosság győzelmére, hiszen konkolyból nem lehet kenyeret sütni, a hitvány fajták pedig ehetetlenek. Tehát az igazságosság a létfenntartásnak az a szükségessége, igazságosság nélkül az élet megszűnik létezni.   Elgondolkoztató, amint Jézus az igazságosságot az étkezéssel hozza összefüggésbe! A konkoly, a hitvány fajta ehetetlen!  Nem táplál  a hitványság , ugyanakkor  nem maradhat életben az, aki összetéveszti a konkolyt a búzával és a hitvány ehetlen fajokat az ehető fajokkal.  Ezt tehát mindenki tudja. Mindenki tudja mi az igazságosság, mi a jó és mi a rossz, mi  jó és mi a gonosz. Hiszen a konkolyt külön választja a búzától, az ehető és ehetetlen fajokat megtudja mindenki különböztetni. A kérdés tehát fel sem tevődik, hogy  ne tudná valaki megkülönböztetni a jót és a gonoszt, hanem  inkább úgy, hogy miképpen viszonyul az ember a búzához és a konkolyhoz, az ehető és az ehetetlen fajokhoz amit kifog a tengerbe vetett háló. Lehet úgy is viszonyulni, mintha nem tudnánk mi a különbség közttük, mikor nem vállaljuk fel mindazt ami az ítélettel jár együtt, a népszerűtlenséget vagy éppen azt hogy a jogos és józan ítélethozatalunk után nem-e kerülünk olyan helyzetbe amit inkább szívesen elkerülnénk azzal, amivel  a népi bölcseletre hallgatnánk amit így fejez ki: „ ne szólj szám nem fáj fejem”. Mégis szóllani kell, mégis fel kell vállalni a szólás miatti fejfájást , hiszen a konkoly az nem búza, és a hitvány fajok nem ehetőek.  A szólás viszont messzemenően nem elég. A szólás mellett vagy sokszor helyett cselekedetre van szükség:  vagyis külön kell választani a dolgokat, el kell égetni a konkolyt és ki kell dobni, el kell vetni a hitvány fajokat. Hogy mindezekre képesek legyünk nem vagyunk magunkra hagyatva, és mindezek mellett szembesít önmagunkkal Jézus. Megértettétek mindezeket? 

Vajon megértjük-e a számunkra és a mások számára lényeges Jézusi kérdésfelvetéseket, ezek lényegét? Vajon egyértelmű-e e számunkra,  az hogy nem téveszthető, nem cserélhető össze a jó a rosszal, a gonoszság a jósággal és meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt azért, hogy a búzát a csűrbe a jó fajokat pedig az edényekbe tegyük be.

Mit jelent az, hogy Jézusnak eképpen válaszolunk: megértettük Uram!? Tudomásul vettük, megértettük-e a felelősségünket? Nem mondhatjuk azt, hogy megértettük, ha továbbra sem látjuk a különbséget vagy ha nem teszünk úgy hogy látszodjon a különbség.

Ezután Jézus az írástudók bölcsességére tér ki. Az írástudó a régit és az újat is birtokolja és elő tudja hozni, annak érdekében, hogy a jóság és a gonoszság az „éléstárából” előkerüljön.

 

Ámen