Az újjászületés szele - vázlat -

 

" Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová mégy: így van mindenki, aki a Lélektől született." Ján.3,7-8

 

Kedves keresztény testvéreim!  Elérkezett hozzánk május, illetve mi érkeztünk el időben május hónapba. Körülöttünk a természetben minden megújult. Kivirágoztak és már szirmukat hullatják a fák, az énekesmadarak trillázásától hangos a mező, az erdő, a gyümölcsös kert, gerle turbélokásával szépül meg a délután,  már nem havat seprünk, hanem füvet kell vágnunk. A felszántott és boronált rögök valósággal könyörgik, hogy magot vessünk bele, hogy műveljük meg, hogy termést hozhassanak. Ez  a hónap az édesanyák hónapja, különösen május első vasárnapján ünneplik, köszöntik sok helyen az édesanyákat . (A mi egyházközségünkben, ha az Isten is megsegít, akkor egy hét múlva vasárnap lesz az anyáknapi istentisztelet.)

A megujúló természet hatással van sok hideghez, sötetséghez szokott emberi lelkünkre is. Amint felragyog a meleg és fényt hozó napsúgár, egész testünket felmelegíti és lelkünket is derüre hangolja. Ebben az életkedvet, életörömöt hozó május hónapban ünnepeljük az édesanyákat is. Az édesanyákat, ünnepeljük, akiknek szívük alatt életre  formált  bennünket az Isten. Az édesanyákat ünnepeljük, akik életet adtak, akik életre szültek bennünket.

A felolvasott bibliai versek mögött egy olyan történet van ahol szintén egyfajta születésről van szó. Csakhogy itt egészen más vonatkozásban, merül fel a születés kérdése,  vagyis pontosabban az újjászületésről van itt szó szó.  Az első gondolatunk ezzel kapcsolatosan az, hogy csak az tud újjá születni aki már megszületett. Titokzatos és ugyanakkor magasztos üzenete van az újjászületésnek magának!

Vizsgáljuk meg közelebbről azt a történetet ahonnan a bibliai verseket olvastam fel. Nikodemus- a törvénytudó farizeus – éjjel!!! – meglátogatja Jézust. ( miért éjjel és nem nappal? – milyen lehetett ez a találkozás?)

Nikodemus –  Jézust, mint Istentől jövő tanítót köszönti, és mint később kiderül ennek ellenére nem hajlandó tanulni Jézustól. Nikodemus, a főember, a törvénytudó ember, aki nem megy csak az éj leple alatt Jézushoz. A kettőjük beszélgetéséből az tűnik ki, hogy Nikodemus, Jézus-tisztelete csak távolról történik, mihelyt ezért a tiszteletért valamit tenni is kell hátrább húzódik, csak ki szeretne maradni az egészből, mert a tiszteletet csak külső formaságban kívánja megadni.

Talán innen származik a kérdése az újjászületéssel kapcsolatosan is? Miként szülessen újjá az ember ha vén, vagy bemehet-é az anyjának a méhébe? Jézus a víztől és Lélektől való újjászületés szükségszerűségével válaszol. Majd következik a történetben a mostani felovasott bibliai vers.

Jézus látja, hogy Nikodémus elcsodálkozik azon amit mond neki, vagyis, azt, hogy szükség, hogy újjá szülessen. Majd művészi érzékletességgel utal arra, hogy milyen is az újjászületés: nem lehet számokban, mennyiségben, és semmi logika alapján ezt sem kifejezni, sem következteni. Az újjászületés  hasonlítható a szélhez, amit nem tudunk honnan jön és hova, mere tart, de aminek érezzük a simogatását, vagy éppen a cibáló, romboló hatását.

Az újjászületés nem egy közömbös, nem egy beletörődő, vagy unalmas, vagy távolról szemlélődő és messziről “okos” tanácsokat osztogató állapot.

Az újjászületés érdekében kell hallani a külső és a belső hangot is, Ez viszont nemcsak hang, de egy olyan erő ami megmozdít, ha nem is tudjuk honnan jön és hova megy. Az újjászületés nem más mint visszatérés ahhoz az állapothoz amint megszülettünk, és az istenarcúságunk pírját megtalálva emberi voltunk lényegét éljük meg. Az újjászületés feltétele, hogy a Lélek, azaz isteni teremtő szellemet, erőt befogadjuk, legyen fülünk a meghallására és ha meghalljuk ezt a hangot, akkor ez alapján engedjük, hogy a gondviselő bennünk és rajtunk végigsöpörjön, áthasson és előkészítsen bennünket az áldások befogadására, a megujulásra.

 

Ámen.