Biblia-
óra 2023, Október 8 - Csókfalvi Unitárius Marosi Köri Lelkészi Értekezletre
1. “ Ember tervez odalesz “ 256-os egyházi énekünk első szakaszának a közös éneklése
“ Ember tervez
oda lesz. Kezd el újra kezd.
Embernek a sorsa ez. Kezd el , újra kezd.
Rosszul fogtad elveszett, mással is már
megesett.
Él az Úr fejed felett. Kezd el, újra kezd.”
2.
Ima
(előfohász)
“Istenünk, jó
Atyánk hívj közel Hozzád és adj hitet a Veled való találkozáshoz, hogy
önmagunkra találva egymással is találkozhassunk , a Te akaratod szerint. Ámen.
”
3.
Az
Unitárius hitvallás és a Miatyánk közös elmondása
“ Hiszek egy
Istenben, gondviselő Atyánkban.
Hiszek Jézusban,
Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben.
Hiszem a
szentlelket.
Hiszek az
Unitárius Egyház hivatásában.
Hiszem a
bűnbocsánatot és az örökéletet. Ámen”
“ Miatyánk aki a
mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen
meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is, a mi mindennapi
kenyerünket add meg nékünk ma és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vígy minket a kísértésbe, de
szabadíts meg a gondosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dícsőség, most
és mindörökké. Ámen.”
4.
Bibliai szöveg felolvasása:
“Az a beszéd amelyet az
Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj le a fazekas házába, és ott
közlöm veled az én beszédeimet! Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt
készít vala a korongon. És elromola az edény, amelyet ő készít vala és amely
mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készít belőle, amint a
fazekas jobbnak látta megkészíteni.” Jer
18,1-4
0.
Mi szükségünk lehet a
“valami” és “valami más” léthelyzenek a megközelítésére? Milyen hasznunk származik mindebből? Mi
történne, ha elhanyagolnánk az erre a léthelyzetre való külön odafigyelésünket,
milyen kárunk származna ebből?
Az emberi élet számára a “valami” és “valami
más” közötti léthelyzet, sok lelki gyötrelmet de ugyanakkor sok másra való
lehetőséget is, tartogat. Egy ilyen lehetőség az amikor az ember A
“valami” és a “valami más” feszültsége felőrli az embert, mert vagy
túlságosan ragaszkodik a “valamihez” és nem lát át a “valami más” térfelére.
Máskor a kettő közötti léthelyzetben elveszettnek érzi magát hiszen a “valami”
közelebb áll hozzá, mint a “valami más”, hiszen “valami” az indulás, és utána
jöhet csak a “valami más”. Ezért könnyen odaköti magát az ember “valamihez” és
nem jut idő “valami másra” , máskor pedig egyáltalán nem tud tájékozódni a
“valamiben”, hiszen a tapasztalatok alapján máris “valami más” lesz, akkor
tehát minek a nagy befektetett energia a “valamibe”. A “valami” ilyen
értelemben rosszabb és hiányosabb, fenyegetőbb és sok kockázattal jár a
“semmivel” összehasonlítva, mert a
“semmi” után nincs“ a “semmi más”. Tehát a “semmi” az isteni principium, mint
teremtés anyaga, ideje és pontos tájékozódási pontja , a “valamivel”
ellentétbe. A “valami” ami sosem lehet
olyan biztos, pontos és egyértelmű, hasznos mint a “semmi”. A “semmiből” lesz a “valami”, és a
“valamiből” már nem lehet semmi, csak akkor, ha visszafordítjuk azt a
folyamatot ami a semmiből valamit eredményezett. Ez pedig csak rombolással,
pusztítással, lemondással, megsemmisítéssel lehet, de véglegesen nem lehet a
“valami” után az eredeti “semmiig” visszajutni.
Ezért a “valami” a “valami más” iránya jobb, egészségesebb, mert nincs az a
“melléktermék” ami a “semmi” és a “valami” között keletkezhet. Tehát a hasznunk, egyszerűen az, hogy a “káros
melléktermékeket” észrevegyük, legyünk “környezetbarátok” e tekintetben is.
Amennyiben elhanyagoljuk ezt a léthelyzetet tehát több kárt okozunk, mert ha
már a “valami” irányába elindultunk, az felelősséggel jár és nem hanyagoljatjuk
el a további folyamatot sem.
Itt a szöveg alapján nem a semmiből, hanem az
isteni szóból indulunk ki, vagyis amint Isten megszólítja Jeremiást, aki
meghallja, megérti és annak alapján cselekszik amint Isten ezt kéri tőle. Ez az
első mozzanata a kiválaszott bibliai versnek. A második mozzanata pedig az
amikor az isteni felszólítást követve megfigyeli, szemléli azt a helyet és azt
a helyzetet valamint azt a cselekvő embert, ez esetben a fazakast, aki valamit
készül készíteni az agyagból a korongon és mivel ez a valami nem sikerül, ezért készít valami
mást. A felhasznált magyar fordítás szövege
ezt a “valamit” és a “valami mást” nem adja vissza így ebben a formában,
hiszen a “valami” helyett “edényt”
olvasunk, a “valami más” helyett pedig “más edényt” olvasunk. Nézzük
meg mindezek után kissé közelebbről e
“nulladik” kiindulási pont után az első pontot a rövid felvezetőt.
1. Rövid
felvezető:
|
Az isteni beszéd ( itt !) - lê·mōr az isteni szó ( itt!) a had·dā·ḇār teremtő erő, hatalom, ami a legnagyobb, legyőzhetetlen, nincs
ellenfele, nem lehet ellen állani ennek. Ha Isten szól ( és tegyük hozza, ha
ezt valaki meghallja és megérti, mint Jeremiát) akkor ez ellen bár lehet, de
esélytelen minden ellenkezés, mert nem lehet ellenállani. Igy járt minden
próféta. Gondoljunk Ábrahámra, aki Izsákkal elindult a hegyre áldozatot
bemutatni áldozati állat nélkül, gondoljunk Jónásra, aki hiába indult
Tarsziszba, mert végül csak Ninivébe kellett
mennie, gondoljunk Jézus imádságára, aki ennek tudatában imádkozott
szenvedései között eképpen “ Atyám, ha lehetséges múljon el tőlem ez a pohár,
de mindazonáltal ne az legyen amit én akarok… “ és számos más példát
hozhatunk fel arról, hogy az isteni beszéd, az isteni megszólítás ellen nem
lehet semmit tenni, nem lehet semmi mentésget felhozni, még azt sem hozható
fel semmiféle meggyőző érvként, hogy nem hallottuk, meg, hogy nem értettük
meg, mert az elhangzott szó, az istemi teremtő erő, beszéd akkor is hat,
akkor is él, teremt, amikor nem akarunk , vagy nem tudnánk valamiért tudomást
venni erről. Erre utal a fenti részben az a kifejezés,
amint az Isten részéről való megszólítás módszerének a titkaiba vél
belelátni: |
Aki meghallja, megérti az isteni szót, az már nem lehet
olyan ember mint aki előzőleg volt,az
isteni szó meghallása előtt, mert a további
életének a része lesz az, amint ennek az isteni megszólításnak következtében
már válaszolnia kell erre a megszólításra. Az isteni megszólítás ( itt! ) “valamire” utal mindig, és ha nem
valamire, akkor “valami másra” irányítja a figyelmünket. Az Isten nem önkényes
úr, Aki az Ő igazságával minket erőszakosan, vagy bármilyen más emberre
jellezmő módon érvényesítené az akaratát csak azért, hogy ne nekünk legyen
igazunk Vele szemben. Ugyanis ha az isteni igazságnak bármilyen parányi részét
is megismernénk, akkor ez Isten előtt nem vétek, hanemaz a tudás, az a
tapasztalat, az az életvzetés amelynek következtében egyre közelebb kerülünk (
itt!) a “valami és a valami más” megértéséhez,
megérintéséhez, eléréséhez és ez által nemcsak üdvösségünket, de azt az
országot is munkálhatjuk amit Isten országának is szoktunk nevezni. Ennek az
isteni országnak a munkálása az isteni igazságoknak a “valami” és a “valami
más” közötti léthelyzeteink megélése ( itt !
e történetben ) .
Közülünk ki ne járt volna úgy mint a fazakas akivel
Jeremiás találkozott: nekikezdtünk valaminek és nem sikerült? Ilyenkor sok minden kísért bennünket az, hogy
abbahagyjuk az egészet, esetleg hogy falhoz vágjuk az agyagot, hogy hibáztassuk
önmagunkat, a korongot, vagy bárkit, bármit a világot, még az Istent is! De ne “ugorjunk”, mindjárt az elején ekkora
nagyot. Egyelőre ott vagyunk (a történetben,) hogy Isten megszólította
Jeremiást. Mivel mi is lelkészek vagyunk, (talán még emlészünk arra, hogy) mintha
megszólított volna minket is az Isten mielőtt eljöttünk volna erre a
szolgálatra. Talán azóta ez a megszólítás még folytatódik is, van amikor igen
élő, máskor pedig halványabb. Legalábbis azt gondolhatjuk, azt vélhetjük, most
is - még ha nem is lennénk lelkészek - hogy
mi is Jeremiáshoz hasonlóan valamikor készek voltunk s talán vagyuk még most is
az isteni beszéd meghallására, valamelyes megértésére és az ez alapján való
cselekvésre, hiszen végülis engedve ennek a megszólításnak elindultunk és
eljutottunk oda, hogy papok, lelkészek legyünk és ezek is vagyunk mindannyian
akik ezen a köri találkozón e bibliai versről Jeremiás megszólítása
történetéről közösen gondolkodunk.
E felvezető után arra kérem kedves lelkésztársaim,
hogy az eddigiek után szóljanak hozza az elmondottakhoz. Különösen annak
kapcsán szeretném hallani a meglátásaitok, hogy mit gondoltok a “ valami” és
“valami más” közötti különbségről , illetve miképpen vélekedtek az isteni
beszéd tolmácsolásának a lehetőségeiről, vagyis miképpen teszitek ezt
gyakorlatilag a lelkészi munkátok során?
( A biblia-óra ideális tartása alapján a résztvevő
lelkészek körbe ülve ( !) és jobbról
bara haladva mondják el az eddigiek után mondanivalójukat. Egy hozzászólás megnegedett mindenki részére
az idő foggvényében. A hozzászólások után lejárt összegzem a csoport számára az
elmondottakat, az én értelmezésem alapján. Majd elénekeljük az “Ember tervez
odalesz egyházi énekünk második szakaszát, majd rátérek a felolvasott bibliai
versek alapján a további kérdésfelvetésre .)
2. Hogyan
jön ide a fazakasok műhelyének a
példázatából a “valami” és a “valami más” kérdésfelvetése?
Az alábbiakban lásd a fentebb
megnevezett online forrásból az erre utaló szöveget a Szentírásból :
|
|
Figyelem!!!
A “מְלָאכָ֖ה” mə-lā-ḵāh – valami ( melakah szótó: foglalkozás, munka) – és a אַחֵ֔ר ’a-ḥêr, - valami
más
(achar – szótő: gyökér, eredet)
3.
A bibliai versek hermeneutikai-,
fenomenológiai-, és
pasztoralpszichológiai megközelítése
A hermeneutikai szemléleten, a “valós világ
természetes tapasztalatán alapuló[2]” megközelítést értem. Itt
és most arra figyelünk , hogy e bibliai versek milyen élményeket, történeteket
vagy gondolatokat esetleg egyéb dolgokat hívnak elő bennünk, amit saját
tapasztalataink alapján értelmezhetünk. Vagyis: a bibliai szöveget aképpen
ismerjük és értelmezzük itt és most, amint ennek az “egzisztenciális
beállítódás nyitottságstruktúrája”[3] kinyilhatja számunkra
ennek jelentését. Ekkor “a dolgokhoz való odafordulásként az önmagunknak mások
felé való megnyitásaként” nyilik lehetőség arra, hogy mind a bibliai versek üzenetének
kapcsolati valóságában valamivel-, valami mással, esetleg vagy valakivel, vagy
valaki mással mással találkozzunk.
Összegezve az eddigieket: egy olyan szemléletre utalok tehát, ahol saját
egyéni tapasztalataink alapján közelítünk a bibliai szöveghez. Ez a következőket
jelenti: ha e bibliai megközelítést alkalmazzuk, akkor meg kell vizsgálnunk
azt, hogy milyen tapasztalatot hív elő bennünk azt amikor arról szerzünk
tudomást, hogy az Isten Jeremiást megszólítja az Isten. Milyen tapasztalatra
utal az, amikor az isteni megszólítást Jeremiás esetében tett is követi, vagyis
nemcsak meghallja, de meg is érti és nemcsak megérti, de annak megfelelően
cselekszik is Jeremiás. Utána pedig arra figyelünk, hogy az isteni megszólítás
utáni cselekvés rendjén miként értelmezzük azokat a tetteket, amelyek az isteni
sugallatra történtek.
Mit gondolunk, mit érzünk, mit sejtünk, mit
tapasztalunk meg akár önmegfigyelésünk-, akár mások visszajelzései során arról,
hogy miképpen van jelen saját emberi testünkben az a lélek, amit Istentől
kaptunk, amikor megfigyeljük önmagunkban és körülöttünk azokat a történéseket,
amelyek az isteni hangot követő cselekedetekről tesznek tanubizonyságot ? Itt a szövegben azzal a jelenséggel
találkozunk, amit a fazakas műhelyben megfigyel Jeremiás: a fazakas a korongon
“valamit” készít, ami nem sikerül neki és utána “valami mást” készít – vagyis,
miután nem sikerül az eredeti elképzelést, tervet megvalósítani utána nem áll
le a cselekvés, hanem olyan gyökeres fordulatot vesz ami elvezeti valami
eredetibbhez – a szöveg szerint - ami az
agyagban már eleve ott volt, csak az elején még nem látszott és ez nem volt
összhangban azzal amit tervezni készült a fazakas.
Ez így egy egymást követő folyamatnak látszik,
viszont mint minden folyamatnak, ennek is vannak szakaszai, amelyek egymásba
fonódnak. A következő szakaszokat különíthetjük el a korongolás folyamatában:
a) Az agyag korongra való helyezése
b) A korongnak lábbal való forgatásának egymás
után következő ismétlődő mozdulatai
c) A lábbal forgatott korongon az agyagnak kézzel
való formálása
d) A formálás során az elképzelés alapján való
kézmozdulatok
e) A kézmozdulatoknak a terv kivitelezése
szempontjából való hiábavalóságnak az észrevételezése
f) A “valami más” lehetőségnek a meglátása
g) A “ valami másnak” az elkészítése
Természetesen e folyamat hét szakaszának a
megjelőlése egy lehetséges felosztás, amit viszont másképp is lehetne
szakaszolni. E hét szakasznak az elkülönítése azért lényeges a mi
szempontunkból, mert itt érjük tetten azt a tapasztalati valóságot amit a
szöveg elénk tár. Vagyis az agyagnak kézzel való érintése a valóságon túl
azokhoz a dolgokhoz való érintkezésünkre, kapcsolódásunkra utal, ami a saját
tapasztalataink alapján a munkánkkal kapcsolatosan tetten érhetünk.
Hasonlóképpen a többi szakasznak is megvan a saját tapasztalati valóságunkkal
való kapcsolódásunk, amit egy folyamaton belül nem szoktunk szakaszokra
bontani. Mindazonáltal itt úgy is szemlélhetjük az előttünk álló történést,
hogy itt olyan kreativitásról van szó, ami “olyan mentális tevékenység,
bizonyos különleges személyek fejében megtörténő felismerés”[4] is egyben. A láb-, és kéz
mozdulatai, a fejben történő “tevékenységekkel” is összhangban vannak. Ekképp –
vagyis a biológiai-, szellemi-, és lelki összhangban van jelen ebben az esetben
a “valami” és “valami más” közötti tér és idő, léthelyzete. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy teljes emberi
mivoltunkkal jelen vagyunk mind a “valami” mind pedig a “valami más” alkotói-,
ha úgy tetszik kreativitásnak
folyamatában. A hermeneutikai szemlélet ebben az alkotói folyamatban
minket abban segít, hogy a saját tapasztalati valóságunkat előbb értelmezni
majd magyarázni, kimondani, feltárni tudjuk. Ezután válhat megfoghatóvá
számunkra a bibliai szöveg értelmének a
feltárása, majd befogadása és ezután következhet ennek a majd
magyarázata.
Jó lenne, ha ezzel valóban közel is kerülnénk
ehhez a “valami” és a “valami” más léthelyzethez, majd azt az isteni szót, ami
minket megszólít, megérint úgy tudnánk tovább adni, hogy másokat is
megszólítson és megérintsen az evangélium, azaz a szeretetszolgálat jó hírének
a közlésében és főleg a megélésében! Viszont mindez nem ennyire magától értetődő,
sajnos! Egyrészt ott van a fazakas,
akiről nem tudunk semmit, még azt sem, hogy őt megszólította-e, s ha igen mit
mindott számáraz az Isten. Nem tudja ezt Jeremiás sem, mint ahogy mi sem tudunk
szinte semmit azokról a fazakasokról akikhez elküld az bennünket az Isten, hogy
figyeljük meg miként munkálkodnak. Mit gondolhat, mit érezhez a fazakas, amikor
nézi őt munka közben valaki? Ha meg mi lennénk a fazakasok a történetben, akkor
nem tudjuk mikor mit és miért mondott nekünk az Isten és azt sem tudjuk, hogy
jelezte-e a fazakasnak az Isten, hogy próféta látogatja majd meg őt.
Vagyis vannak a dolgok ( a mi esetünkben, a
“valami” és a “valami más”, van Jeremiás, és van a fazakas és még sok más dolog
) és vannak a szavak, amelyek a
dolgokról szólnak. A kettő nem ugyanaz: a dolog és a szó![5]
A fenomenológiai szempontok általi megközelígtése magára a
folyamatra mutat rá. Ez esetben azt tartjuk szem előtt, hogy mi történt
Jeremiással miután őt Isten megszólította, vagyis, hogy elment a fazakas
műhelybe és szemlélni amint a fazakas dolgozik a korongon. Pontosabban arra
figyelünk, azt keressük, amint a megélt tapasztalatok leírhatókká,
elemezhetőkké és értelmezhetőkké lehetnek[6]. Jeremiás esetében a
tapasztalatok leírásánál fontos szempont hogy nem “edényt” “tálat” vagy más
fazakas korongon elkészített használati tárgyat nevez meg hanem “valami” és
“valami más” van a szóhasználatában. Ez
már elemezhetővé teszi a próféta
tapasztalatait, hiszen itt nemcsak a használati tárgyakról hanem egy szélesebb
értelmezhető üzenetről van szó. Erre utal majd az amint Isten cselekedetét
hasonlítja a fazakas cselekedetére, ami megtévesztő lehet, hiszen nem a
fazakast “utánozza” Isten, aki a fazakast és az agyagot is teremtette, hanem a
fazakas utánozza Istent. Szóval e jelenségnek a leírása, elemezése és
értelmezése gazdag üzenetet tár elénk, amire itt csak utalok, de nem térek ki ,
hisz nem ez a biblia-óra témája.
A következő szempont ami alapján közelíthetünk
a bibliai versekhez az a pásztorálpszichológiai szempont. Ennek előtte viszont ajánlom olvasásra
Székely József Hivatás és Hivatal
Árnyékában[7] valamint Manfred Josutts “ A lelkész más , A jelenkori
pasztorális teológia néhány szempontja”[8] , természetesen Dr. Hézser
Gábor Pasztoralpszichológiai tanulmányok, Elméletek irányzatok, emberkép [9] valamint Bakk-Miklósi
Kinga –Hézser Gábor Pasztoral-pszichológia [10] könyveket a teljesség
ígénye nélkül és szeretettel ajánlom Pintér Gábor “ A személyközpontú
pszichoterápia, tanácsadás és segítő beszélgetés tréning kézikönye[11]” szakmai önismeretet
segítő tanulmányokat és feladat-gyűjtemény mellett Alexandru Buzalic és Anca
Buzalic “ Psichologia religiei” [12] könyveket.
A pasztorálpszichológia megközelítése során a
bibliai versek széles körű megvizsgálása után a versekben megmutatkozó
jeremiási valláslélektani helyzetnek, a próféta és Isten közötti kommunikáció
mellett, a környezettel és a fazakassal és a néppel való kapcsolati valóság
tetten érhető tényei és rendszerszemléleti összefüggései mellett az istenképet
vizsgálata is hasznos szempont lehet a bibliai versekhez való közelítés során.
Hasonlóképpen hasznos lehet, ha a szöveget visszahelyezve annak kontextusába a
teológiai és kortörténet megvizsgálása után a saját korunkkal való kapcsolódási
pontokat keressük meg. Vagyis: mit ért a mai ember a “valami” és “valami más”
dolgokon, amikor tetten érjük abban az alkotói folyamatban, ahol terveket sző.
Melyek a lelki erőforrásaink, amikor elromlik “valami” és mit jelent számunkra
a “valami más” ? A
pasztorálpszichológiai megközelítés során a “valami” tárgyiasítása mellett szem
előtt kell tartanunk azokat a “valaki” és “valaki más” közötti folyamatokat is,
amelyek az emberi lét meghatározói is sok esetben.
Röviden a “valami” és “valami más”
léthelyzetben milyen lehetőségeink vannnak a belső erőforrásaink gondozására és
ennek hasznosítására:
-
a türelem fogalmának
és jelenségének a lelkigondozói alapok szerinti vizsgálata
-
az önismeret során
megtalálni azt a belső motiváltságot ami másoknak is lehetőséget ad az
önérvényesítéshez
-
az érdemek elismerése
azoknál akik “valami” és “valami más” léthelyzetben rekedtek
-
a méltányos emberi
kapcsolatok lehetőségeinek keresése és ezeknek gyakorlása, azon kapcsolati
erkölcs gyakorlásával, amint a lelkészi szakma rendjének írott formája egy, a
közös csoportmunka összegzése után
közkinccsé lesz
4.
Rövid magyarázat
a “valami” és a “valami más” közötti léthelyzet rövid megközelítéséhez
Isten
kezében “valami”-ből valakivé válunk, ez a valaki, akár lehet “valami más”
helyett “valaki más “ is, amire
utalhatnak akár Jeremiás versei is. Az
ember annál inkább “valaki” minél inkább Isten képmásának a hordozója lehet.
Mikor
“valami” az ember? Amikor “tárgyiasítják. Vagyis? Amikor nem tudjuk egymást
megszólítani vagy ha meg is szólítjuk egymást nem értjük a szót amivel
megszólítanak, vagy nem megfelelő szavakat használunk a megszólításkor, amelyek
érthetőek, hallhatóak. Ekkor egymás számára nem valakik, csak “valamik” vagyunk
csupán, valamik ahol a fontos az hogy mi mit akarunk “tenni” a másikkal, és
ahol a “másik” semmit sem számít csak annyiban, hogy saját céljaink “eszközévé”
váljon, hogy saját céljainkat elérhessük, de a “másik” ebben a történetben nem
“társ”, nem “valaki” csak olyan “valami” ami a saját céljainknak éppen
felhasználható. Sokszor észre sem
vesszük a “valami mast” annyira elvagyunk foglala azzal a “valamivel” amit a
saját korongjainkon, a saját agyakjainkból éppen elterveztünk. Az ember
“valami”, mint az agyag, de “valami mássá” akkor válik, mikor megmozdul a Lélek
benne. Nem az a lényeges, a történetben,
hogy a fazakas hibájából nem sikerült az erededeti terv, hogy a “valami”
létrejöjjön. Nem az okot, nem a hibást keresi a történet, bár nem hagyja
figyelmen kívül sem. Nem lehet erőltetni azt ami nem jöhet létre, bárhogy is
elterveztük – de van más út is, amennyiben az agyag használható és a Korong is működik és értjük a fazakasság
minden olyan csínjait amelynek segítségével a használható agyagból “valami más”
készül, ami hasznos, vagy lehet, hogy hasznosabb amit eredetileg elterveztünk
volna.
A
történetet négy kapcsolati valóság alapján is szemlélhető az alábbiak szerint:
-
A
tények: adott az agyag, a múhely, a Korong, a fazakas, Jeremiás – és ebben a
történetben ott vagyunk mi is ott ahova elküld az Isten, hogy közölje üznetetét
-
A
lélekápolás: mennyire becsüljük meg az agyagot, a korongot, az eredeti
elképzelésienket, mennyire vagyunk rugalamasak, ha “ valami helyett” “valami
mást” kell tennünk, mennyire tudunk odafigyelni a megszólításra, önmagunkra,
egymásra, a fazakasműhely milyen otthonunkká lehet , milyen kapcsoltaban
vagyunk Istennel és önmagunkkal, és azokkal akiknek estleg korongolunk
“valamit” vagy ha kell “valami mast” …
-
A
rendszerszemlélet: ismerjük azokat a fazakasokat, akik szintén “valamit” vagy
“valami mast” korongolnak, ki tett minket fazakasokká, honnan érkeztünk és
merre tartunk, kitől kaptuk a fazakasműhelyt és hogyan vigyázunk rá, mi juthat
eszünkbe arról a rendről amely számunkra
nem jelenti a rendet , vagy egészen mast jelent, mint ami “valami” vagy “valami
más” is lehetne
-
A
kapcsolati erkölcs: mit kaptam és mit adtam amint korongoltam, milyen
nyereségei vannak a veszteségeimnek, illetve a “valami” mennyiben lehet
nyereség vagy veszteség és hogyan őrizhetem meg a “valami másban” önmagam úgy hogy közben
megőrizzek “valamit ” abból is ami egyensúlyba tartja bennem is körülöttem is a
világot, a szolgálatban
5.
Befejezés:
A lelkészeket
megkérdem a körben, hogy a bibliaóra végén pár mondatban fejtsék ki záró gondolataikat.
Végül elénekeljük Aranyosrákosi Székely Sándor által írt “Óh egyetlen egy Istenség” egyházi énekünk mindhárom szakaszát, majd megkérek
mindenkit mondjon egy áldáskt sorra és az áldásokkal a biblia-óra befejeződik. Az utolsó
áldáskérésekre az esperes urat, majd a
főhatóság részéről megjelent főtisztviselőt kérem meg.
Tisztelettel,
2023.10.04
–én
Székelykál,
Csíkfalva
Sándor
Szilárd , székelykáli lelkész
[1] forrás: https://biblehub.com/interlinear/jeremiah/18-2.htm
, 2023.09.26
[2] 26 oldalon - in.Veress Károly Bevezetés a
hermeneutikába, Egyetemi kiadó, Bolyai Társaság – Kolozsvár , 2010
[3] In 34 oldalon – mint a 2 jegyzet
[4] 33 oldal in Csíkszentiványi Mihály
Kreativitás Akadémiai Kiadó Budapest, 2009
[5] Lásd Kenéz László – Rónai András ( szerk)
„ A dolgok ( és a szavak), A fenomenológiai kutatás kortárs problémái, L’Harmattan
kiadó 2008
[6] 19 oldalon in . A fenomenológiai elme,
Bevezetés az elemefilozófiába és a kognitív tudományba Shaun Gallagher és Dan
Zahavi , Lélekben Otthon Kiadó és Szoltálgáltató, Budapest 2008
[7] Exit
kiadó , Kolozsvár 2019
[8] Exit kiadó, Kolozsvár 2017
[9] A
Debreceni Református Hittudományi Egyetem GYakorlati Teológiai Tanszék
Tanulmányi Füzetei 12, Debrecen 2002
[10] Kálvin kiadó, Exit kiadó, Erdélyi Múzeum
Egyesület, 2023
[11] Taksony kiadó Budapest 2022
[12] Galaxia Guttemberg 2010 ( különös
tekintettel a 77 oldalra)
