„Mindazonáltal ti óvjátok meg magatokat a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután néki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izrael táborát átkozottá ne tegyétek, és bajba ne keverjétek azt.” Józs.6,18
Szeretett testvéreim!
A mai napon Aranyosrákosi Székely Sándor költő és püspök halálára emlékezünk, aki 1797 szeptember 13-án született Székelykálban és 1852 január 27.én halt meg Marosszentkirályon. Tehát 171 évvel ezelőtt hunyt el a nagy szellemi-lelki elődünk miután a bölöni püspöki vizitáció alkalmával hazafele tartott Kolozsvárra, amit azonban a téli hideg okozta betegsége nem engedett meg számára. Erre a vasárnapra Józsué könyvéből olvastam fel a szentírási üzenetet. Mint tudjuk Józsué, aki Egyiptomban született már, Mózes vezetése alatt kijött a szolgaság házából és az Igéret Földje határában ami után elhunyt Mózes ő lett a vándorló nép vezére és ő vezette be népét amit várták a „tejjel-mézzel folyó földre” Kánaánba. Az Igéret Földje elfoglalásáról több történetet is olvasunk a Szentírásban, többek között a talán egyik legismertebb történetet a Jerikó város elfoglalásának a törtétenét. A történet szerint a város elfogalása előtt Józsué kémeket küldött a városba. Az elfoglalás történetét ha elolvassuk, akkor egy érdkes történet tárul elénk. A magas város falain kívül hat napon át minden nap megkerülték magas falakat hangos kürtzengéssel és a hetedik nap pedig a város fala leomlott. A történetet többféleképpen értelmezhetjük, olvashatjuk. Az egyik lehetséges értelmezés, illetve olvasta azt a képet tárja elénk, hogy a falak az ismételt zajra, kürtzengésre, majd a hangos kiabálásokra maguktól leomlottak ,mert a zaj pusztítani képes, az állandó, kitartó zaj, ez esetben a kürtzengés pusztított.
Ez a történet „földi vonulata”. A történetnek viszont vagy egy kihagyhatatlan úgymond „szereplője” is, ez pedig maga Isten. Isten volt aki a könyv elején megszólította Józsuét, hogy „keljen fel” és a Jordánon vezesse át népét amelyet Ő az Isten ad az Ő népének. Maga Isten figyelmezteti Józsuét, hogy „el ne távozzék a törvénynek a könyve” a szájáról és éjjel és nappal vigyázza ezt és akképpen cselekedjenl amint az istenti törvény ezt számára előírja. Megparancsolja hogy „bátor legyen és erős és ne féljen mert vele lesz és nem hagyja el Józsuét és az Ő népét. Miután Isten megszólította Józsué, azután Józsué ennek szellemébe megszólította a nép vezéreit és kedődött az Igéret Földjének a birtokba-vétele.
A felolvasott bibliai vers ezt az isteni törvényt, ezt az isteni megbízatást hangsúlyozza. „ A teljesen Istennek szentelt dolgokhoz” nem szabad nyúlni, nem szabad kétségbe vonni , mert azok Isten tulajdonai, az ember nem lophatja meg az Istent, bűntetés nélkül, mint ahogy minden bűnt bűntetés követ. Ennek az igazságosságnak a fenttartója, aki ezért felelősséget vállal, aki a jó rendet fenntartja az nem más mint maga Isten.
Beszédem azzal kezdtem, hogy Aranyosrákosi Székely Sándor halálának a 171 éves évfodulójára emlékezünk a mai vasárnap. Nos, a nagy előd, „ A székelyek Erdélyben”, több éneknek és versnek, iskolai tankönyvnek, számos prédikációnak a szerzője egész életén végig vonul hogy az Istennek szentelt dolgokból nem lehet elvenni és az Isten iránti tisztelet fontossága. Többé-kevésbé ismerjük Aranyosrákosi Székely Sándor életének lejegyzései alapján, mindazt amit az ő életében az Istennek szentelt. Az egész életét az Ő szolgálatába állította.
A nagy történelmi időknek és személyeknek én is nagy csodálója vagyok és sokszor megszólít engem is múlt, mintha lelkem hajszálerein érezném azt, hogy a múlt miképpen fonódik egybe a jelennel és az isteni törvény betartása alapján a jövővel is. Kétségbevonhatatlan az, hogy aki az Istennek szentel dolgokat azok Istennel élő kapcsolatba vannak. Aki életében számol az Istennel, azzal Isten is számol – mondhatjuk ekképpen is. A bibliai vers viszont külön hangsúlyozza azt, hogy amit már Istennek szentelünk, azt ne kérjük vissza Tőle, mert az már az Övé, végülis csak azt adhatjuk vissza Neki amit Tőle kaptunk. Ezt felismerni , ebben élni, pedig a Józsue könyve tanusága szerint olyan életet jelent, ami boldog élet a sok megpróbáltatás ellenére is, mert számíthatunk mindig arra az Istenre, akiel kapcsolatba vagyunk.
Említettem, hogy a történelmi idők nagy csodálója vagyok én is. Ebbéli kutatásaimban az elmúlt időben találtam rá Aranyosrákosi Székely Sándor unokájának a nevére akit Edmond Székely név alatt örökítette meg a nevét az idő falán, és amennyiben ez a történelmi adat hiteles, akkor a nagy püspök előd unokája Máramarosszigeten nőtt fel, Kolozsváron tanult, majd filozófia professzor lett, akinek magyarul, angolul és franciául is jelent meg számos munkája. Nemrég én is egy Esszénusokról megjelent munkáját rendeltem meg a könyveit népszerűsítő világhálós portálról és szintén innen értesültem, hogy az unokájának a lánya Mexikóban él, akivel online email kapcsolatba is kerültem az elmúlt héten. Lám az Istennek szentelt dolgok a múltból elvezetnek a távoli időkbe és így az 1700-as évekből elvezet napjainkig is a püspök szentelt dolgai, hiszen az a tudás, az a szellemi örökség, és tudás utáni vágy amit a püspök hátrahagyott mint Istennek szentelt dolog az megmaradt a jelenben is, megőrizték, hiszen a mai nap is a püspök 66 éves dédunokája a test, a lélek és a szellem összhangjának azaz, harmómiájának az orvosa.
Bárhogy is szeretném, hogy ez a bibliai vers ilyen szépen maradjon és az „Istennek szentelt dolgok” csak ezt jelentsék, mégsem így van. Az „Istennek szentelt dolog” az több mint csak ez az emberi vágy és amit az értelem ebből felfoghat, megérthet. A bibliai verssel való párbeszédem során találtam rá, hogy mi is ez a tulajdonképpen „Istennek szentelt dolog”, amit a Szentírás héber eredeti nyelvén הַחֵ֔רֶם ha·ḥê·remjegyzett le.a héber szöveget angol fodítással a következő világhálós címen is megvizsgálhatjuk: https://biblehub.com/interlinear/joshua/6-18.htm
Nos, ennek az ószövetségi héber fogalomnak – hahéerem - a jelentése igen gazdag amit Károly a bibliai fordítás során költői lelelményességgel , teológiai széleslátással és üzenet-formáló lélekápolással ekképpen fodított le, hogy “ Istennek szentelt dolog” viszont ha megnézünk más magyar nyelvre való fordítását is ennek a bibbliai versnek akkor a teljesség igénye nélkül a következő fordításokat találjuk például:
“Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá.” Katolikus bibliai fordítás – Esztergom, 1996-ban, a millecentenárium évében, Dr. Paskai László bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek
“Hozzá ne nyúljatok a kiirtandókhoz, különben rátok száll az átok; el ne vegyetek semmit a kiirtandókból, mert átkot hoztok Izráel táborára, és szerencsétlenségbe döntitek! “ Magyar Bibliai Társulat új fordítása 2014
18Vigyázzatok tehát, hogy semmihez se nyúljatok, ami tilos és hűtlenségbe ne essetek, s így Izrael egész tábora bűnössé ne legyen és bajba ne jusson” Káldi György jezsuita szerzetes 1568-1634) fordítása
A sort természetesen folytathatnánk tovább és vég hossza nem lenne az elmélyülésünknek. Ez idő alatt pedig az isteni titkok mélységeibe és magasságaiba találnánk egy kevéssel több betekintést. Számomra,tehát – végső soron – az „Istennek szentelt dolog” ebben a bibliai versben, valami olyan tiltást jelent, ami határt szab a világosság és a sötétség, a forró és fagyos, az igen és a nem, a férfi és a nő, a múlt és a jelen, a jelent és a jövő, a fehér és a fekete – tehát az ellentétek közé. Mert bal nélkül nem lenne jobb, sem, az észak nélkül dél, élet nélkül halál és fordítva mindez – és folytathatnánk a sort tovább.
Vagyis, a bibliai vers számomra a mai vasárnap arra hívja fel a figyelmem, hogy becsüljem meg a múltat ahonnan a jelen sarjadt ki és becsüljem meg a jelent ahonnan majd a jövő sarjad ki és egyszersmind forduljak én is saját múltam, saját családom és múltba gyökerező szálai felé és erre buzdítsak én is mindenkit aki az Istennek odaszenteli a dolgait, azért hogy az Istennel élő kapcsolatba kíván lenni.
Tehát összefoglalásként:
- Szenteljünk Istennek dolgokat amit nem kérünk Tőle vissza. Ugyanide tartozó gondolat üzenet :támogassuk azt a közösséget amelynek tagjai vagyunk, mert a közösség ez által a mi életterünk , egyszersmind a mi életünk része is.
- Bizalommal adjunk a közösségnek és ne kérjük vissza azt amit oda szántunk, bizalomma adjumk Istennek, és ne kérjük vissza , ne várjuk vissza azt, amit Neki szántunk. A közösség és az Isten kapcsolata onnan adódik, amint Jerikó falai is csak úgy tudtak leomlani, ha egy csapat volt az aki körbe járta nagy kürtzengéssel a magas falakat a városon kívül.
- Aranyosrákosi Székely Sándor életpéldája számunkra egy olyan ha úgy tetszik modell, amit mi is használhatunk amikor saját életünk részeként nem feledkezünk el Istenről és neki szentelve a dolgainkat, nem kérünk vissza semmit hogy pusztulást ne vonjunk magunk után.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése