Fecskék köröznek a villanydrótok felett, majd helyet keresnek maguknak, egymás mellett szorosan. Szomorú amikor a huzalról a magasfeszültség miatt holtan esnek a földre, mielőtt elindulnának vándorútjukra.
A fecskéket nem zárja senki kalitkába. Az eresz alá fészket rakó otthonuk körül minden rovartól megtisztítják a helyet. A kalitkába el sem tudnánk képzelni a fecskét. Valószínű a papagájok hazájában is nehezen tudják elképzeni a kalitkát, mint az ők otthonunkat.
A lélek fecskeszárnyán száguldani, suhanni, repülni kíván. A lélek a papagájok szárnyán is repülésre vágyik. Milyen szomorú, amikor a vándormadarak épp mielőtt szárnyukat bonthanánk a hosszú útra holtan zuhannak alá a mélységbe a magasfeszültségű húzalokról. Az is szomorú amint a papagáj a gyilkos magányában elalszik végleg, és álmot sem lát valószínű többet.
Az emberek otthona nem kalitka és nem magasfeszültségű huzal sem. Pedig ---- sok érdekes dolog előkerül a szavak tarisznyájából ha a mélyére lejtjük a kezünk.
Az otthonomban a belső szobánkban az ajtót ne akarja kinhyitni senki csak ha beengedjük!Különben a magasfeszültésgű húzalok, a kalitkák, a fecskék vagy a papagájok és miden lélekrezzenés miként száguldana a szántásra váró mezők fölött ?
.s.sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése